Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni kedvese születésnapjára, s mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas gondolkodás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes.

Kedvese húga elkísérte őt az áruházba, és segített kiválasztani a kesztyűt. A húg bugyit vett magának. Csakhogy az eladó összekeverte a ruhadarabokat, a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi.

A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot és elküldte a kedvesének az alábbi kísérőlevéllel:

"Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni mikor esténként találkozunk. Ha a húgod nem lett volna velem a hosszú gombosat választottam volna, de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni. Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladó hölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt és alig volt koszos. Felpróbáltattam vele a tiédet és igazán jól nézett ki benne... Bár csak ott lehetnék veled, hogy én adjam rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogják, mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el kissé belefújni, mert a viseléstől természetszerűleg kissé nedves lesz. Gondolj csak arra, hogy hányszor fogom megcsókolni az elkövetkezendő években. Remélem pénteken is rajtad lesz! Szeretlek!

Ui.: A legutolsó divat szerint kicsit vissza kell hajtani, hogy kilátsszon egy kis szőr."